3–10 m magasra megnövő terebélyes cserje vagy fa. Egyéves ágai zöldek, a többévesek szürke kérgűek, paraszemölcsösek. Virágai aprók, krémfehérek, jellegzetesen illatosak, a virágzat bogernyő. A termés fekete színű csonthéjas bogyó.

Egész Európában elterjedt.Rendszeresen megtalálhatjuk az árokpartokon, útszéleken, az akácosokban, a bolygatott „romtalajokon”, az erdőszéleken és – mivel a szennyezett levegőt jól tűri – a városokban is.

virág, termés

Enyhe hashajtó, fájdalomcsillapító, immunerősítő és izzasztó hatású.

A virágban flavonoidok, szaponinok, klorogénsav, ciánglikozid, illóolajok és nyálkaanyag található. A termésben szerves savak, antocianinok (sambucianin), vitaminok és cukrok vannak.

A flavonoidok antocianidokat tartalmaznak, melyek nagyon erős antioxidánsok, védik a sejteket a károsodással szemben. Kutatók feltételezik, hogy a fekete bodza egy olyan specifikus vegyületet tartalmazhat, amely bevonja a vírusokat, a vírusok pedig így nem tudják megfertőzni az egészséges sejteket.

A népi gyógyászatban a bodza volt „a szegényember patikája”: ennek főzetével kezelték a székrekedést, a szemgyulladást, a gümőkórt (TBC), de használták vértisztítónak, fájdalomcsillapítónak, hánytatónak, vizelethajtónak, köptetőnek, hámosítónak is.