Az illatos szuhar (Cistus Villosus) a rózsafélék osztályába (Rosodies), mályva félék rendjébe (Malvales), szuhar félék családjába ( Cistacea) tartozó növény. Feltűnően szép bozótos növény. 4,5-5 cm átmérőjű, dekoratív, rózsaszínű virágai széles körben kedveltek. Számos változata ismert. Többfajta illatos gyantát termelnek. Levelek hullámosak és mirigyszőrök található rajtuk.A zöld növény szárában, illetve az éretlen termés falában illatos tejnedv található, amely a levegőn egy aranyszínű, gumiszerű, rugalmas masszává, később gyantává szilárdul. Mint aphrodiziákum, kedvelt szer volt, elsősorban az arabok körében.

Előfordulás mediterrán éghajlatú országokban: Görög, Spanyolország, Marokkó, Közel-Kelet, Kanári szigetek.

Herba, levél, gyanta.

Immunstimuláló, antimikróbás hatás, antioxidáns hatás, illatosító, parfüm alapanyag.

Polyfenolok, flavonoidok, polyszacharidok (arabinogalaktán), kávésav származék illóolaj.

Védőfilmként bevonja a száj és torok nyálkahártyáját, így megakadályozza, hogy a kórokozók megtelepedjenek és kifejtsék károsító hatásukat. Ez a természetes védőburok fizikai védelmet nyújt, a kórokozók lepattannak róla. Nem alakulhat ki rezisztencia, és nem avatkozik be a szervezet biokémiai folyamataiba. A flavonoidok nyugtatják a gyulladt nyálkahártyát. A poliszacharidok és a kávésav származékok immunstimuláló tulajdonsága révén erősítik a szervezet védekező erejét. Illóolajának komponensei enyhe nyugtató-görcsoldó hatásúak.

A beszáradt nedvből nyerik a cistus incanus gyantát, amelyet ősidőktől fogva illatosítónak, parfümök alkotójaként használnak. A Mediterrániumban (Görögország, Portugália stb.) a virágzó növény frissen kisajtolt levét különböző fertőzésekben a szervezet erősítésére használták.A növény beszárított levelét és termését füstölőkben, ladanumként (nyugtató-fájdalom csillapítóként) alkalmazták. A nyers mézgából olajat készítettek, amelyet bélhurutban és vérhasban gyógyszerként sikeresen használtak.