Az erdeifenyő (Pinus sylvestris) a Pinus (fenyő vagy hosszútűs fenyő) nemzetségbe tartozó faj, az egyik legellenállóbb és legigénytelenebb fenyő. Kedvező körülmények között 20–35 m magasra növő, egyenes törzsű fa. Ágai örvökben nőnek, a fiatal példányok életkora ezért az örvek számából könnyen megállapítható. Tűlevelei kettesével nőnek a törpehajtásokon, tövüket közös hártya burkolja. Sűrű, kemény, 5–7 centiméteres legtöbbször jól láthatóan csavarodott leveleinek keresztmetszete félhold alakú, kissé lapos. Virágzata toboz. A porzós sárga, a termős fiatalon zöld, majd ahogy a tobozpikkelyek elfásodnak, fokozatosan megbarnul. Magjai szárnyasak, sok sziklevéllel csíráznak.

Nemzetségének többi tagjához hasonlóan az északi flórabirodalomban honos. A fenyő nemzetség legelterjedtebb faja: Spanyolországtól Kelet-Szibériáig több mint egymillió km-en nő. A feltehetően Kelet-Ázsiából származó faj már a földtörténeti harmadkorban meghódította Európát. Elterjedési területe a jégkorszakban a felmelegedések és lehűlések hatására többször is jelentősen eltolódott észak-déli irányban. Nem őshonos, ám értékes, védett fajokban gazdag erdeifenyvesek találhatóak a Délnyugat-Dunántúlon.

Fiatal hajtásvég, tűlevél, toboz, gyanta.

Antibakteriális, nyákoldó, keringésfokozó-hierémizáló, gyulladás- és fájdalom csillapító, izomlazító, köhögéscsillapító.

Erdeifenyő illóolaj komponensek: alfa- ß-pinén, abietinsav, terpének, borneol, limonén.

Gyorsan felszívódik. Bőrvörösítő hatása révén fokozza a mikrocirkulációt, oldja a hörgőcskék görcsét, nyákoldó hatása révén segíti a köpet kiürülését.