Lándzsás útifű
Típus
Gyógynövény
Morfológia, Növény leírása
A lándzsás útifű (Plantago lanceolata) vagy keskeny levelű útifű (Plantago lanceolata) az árvacsalán-virágúak (Lamiales) rendjébe, az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába, a Plantago nemzetségbe tartozó lágy szárú növényfaj. Főgyökeres gyöktörzs, rövid szártagú hajtásain csak lándzsa alakú, 3-5 ívesen futó erezetű, ép szélű tőlevelek vannak. Az apró fehéres virágok tömött hengeres vagy gömbös füzérben állnak. A porzók hosszabbak a pártánál, így feltűnően kiállnak a virágzat szintjétől. Virágzás: áprilistól augusztusig. Termése: kétmagvú, harántirányban felnyíló, kupakkal nyíló tok.
Származás, termőhely, lelőhely, előfordulásRétek, legelők, útszegélyek jellegzetes évelő növénye.
Felhasznált növényi rész (drog)tőlevél és fiatal hajtás
Hatás, Terápiás felhasználásKöhögéscsillapító, antibakteriális, enyhe gyulladáscsökkentő.
Legfontosabb tartalmi és ható anyagokAukubin glikozidpolifenolok, nyálka-poliszacharid,C-vitamint, Kálium (K), Cink (Zn)
Hatásmechanizmus bővebbenA légutak gyulladásos megbetegedéseiben, köhögés csillapítására, köptetőként használják baktériumölő, gyulladáscsökkentő hatása miatt. Oldja a letapadt nyákot, elősegíti a köpet képződést. A torok nyálkahártyáját bevonva enyhíti annak gyulladását, szünteti a köhögési ingert. Ártalmatlansága miatt a gyermekgyógyászatban is szívesen alkalmazzák. Hurutos és száraz köhögés csillapítására egyaránt használható.
Megjegyzés, érdekességekKülsőleg a népgyógyászat bőrsérülésekre, vágott és gennyes sebekre, nehezen gyógyuló fekélyekre és vérzéscsillapításra használta.
