A máriatövis (Silybum marianum) népies nevén őszbogáncs (Silybum marianum) a fészkesek családjába tartozó növényfaj. Egy éves vagy áttelelő 1-1,5 m magas növény. Hajtása a tenyészidő feléig tőrózsás. Fénylő levelei fehéren pettyezettek, márványozottak, szélük öblösen hasogatott, élük tüskés. A fészekvirágzat a szár csúcsán helyezkedik el, 5-8 cm átmérőjű. A fészket nagy, szúrós hegyű fészekpikkelyek borítják. A lila csövesvirágok a sárgásfehér pelyvaszőrökkel fedett virágzati vackor alsó részében találhatóak. A termés ék alakú, barna színű, fehéresen csíkolt, fényes, bóbitás kaszattermés.

Mediterrán vidékről (Dél-Európa, Délnyugat-Ázsia) származó kultúrnövény.  Magyarországon termesztik.

mag, levél

Máj- és epeműködés elősegítő, epetermelés fokozó, májsejt regeneráló, májvédő, koleszterinszint csökkentő

Flavonolignánok: szilibin, szilibinin, szilimarin, szilikrisztin. Zsíros olajok (linolsav), fehérjezárványok (mag), keserűanyagok (levél).

A szilimarin és vegyületei antioxidánsként védik a májat, fokozza a májsejtekben a ribonukleinsav, ill. a fehérjeszintézist. Heveny és idült májgyulladásban, a máj kötőszövetének gyarapodásával, majd zsugorodásával járó betegségekben alkalmazzák, valamint vegyi anyagok, gyógyszerek okozta májkárosító hatás kivédésére. Szabadgyök-megkötőkként képesek a különböző mérgek (pl. a gyilkos galócában található alfa-amanitin és falloidin), a nehézfémek (ólom, higany) és az alkohol májkárosító hatását kivédeni. A hivatalos gyógyászat a magot használja fel, míg a népgyógyászat a levelet tea formájában hasznosítja.