A réz az egyik legrégebben és legelterjedtebben használt fém. Nevét Ciprus latin nevéből, a cypriumból kapta. Nélkülözhetetlen az elektrotechnikában, mivel jó vezető, de vegyületei az iparban és a mezőgazdaságban is előfordulnak. Élettani jelentősége: sok enzim alkotórésze. A réz mintegy 90%-a egy speciális fehérjéhez, az úgynevezett cöruloplazminhoz kötődik. A réz legjobb forrásai a hüvelyesek, a gabonafélék és a máj.

A réz esszenciális mikro-tápanyag, amely szükséges a szervezetünkben a vörösvérsejt képzéséhez, az RNS szintézishez, a fehérje-anyagcseréhez, egyes enzimek alkotórészeként azok működéséhez, a haj és a bőr színéhez, az egészséges idegekhez. A réz fontos szerepe még, hogy segíti a csontképződést (a réz segíti elő a kalcium és foszfor beépülését a csontokba!), nélkülözhetetlen a gyógyulási folyamatokhoz, a sejtek energiatermeléséhez és az ízérzékeléshez. Réz hiányában csontfejlődési zavarok, vérszegénység, növekedésbeli zavarok, emelkedő koleszterinszint tapasztalható.

Már az ókori egyiptomiak és a rómaiak korában is használták a rezet fertőtlenítésre, gyógyításra, gondoljunk csak az ajtókra telepített rézkilincsekre. Az évszázadok során arra is rájöttek, hogy nemcsak a humán, hanem az állatgyógyászatban is kitűnően lehet hasznosítani.